Magyar buszok Budapesten: kincs, ami nincs
ikarus_modulo.jpg
Budapest, 2018. január 19. Modulo M168 D típusú Ikarus buszok a BKV hazai gyártású metrópótló buszainak átadásán a közlekedési vállalat XI. kerületi Hamzsabégi úti telephelyén 2018. január 19-én.

Magyar buszok Budapesten: kincs, ami nincs

  • Király Dávid
  • 2018. július 13.

Liberális szemmel – Republikon

Megbukott a kormány buszgyártási stratégiája, miután az általuk tolt cég két év alatt összesen 10 darab, csapnivaló minőségű járművet tudott legyártani.

A napokban a BKV és a Volánbusz is bejelentette, hogy szerződést bont az Ikarus Egyedi Kft.-vel, amely a határidő-módosítások ellenére sem tudta legyártani a tőle megrendelt 180 darab autóbuszt. A megrendelt járművekből 150 került volna az állami, 30 pedig a fővárosi közlekedési vállalathoz. A cég csődvédelmet kért és kapott, a kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette, ez azonban a két cég kiszállását már nem fordítja vissza.

Közleményében az Innovációs és Technológiai Minisztérium azt írja: „A hazai buszgyártás fejlesztésére a kormány kiemelt nemzetgazdasági érdekként tekint, de ezt továbbra is piaci és nem állami szereplők tevékenységére támaszkodva kívánja elérni. Változatlan cél, hogy Magyarországon olyan buszok készüljenek, amelyek hazai hozzáadott értéke magas, és amelyek a nemzetközi piacokon is versenyképesek.”

Az Ikarus Egyedi Kft. által gyártott buszok hozzáadott értékét mutatja, hogy azok nemcsak a nemzetközi piacokon versenyképtelenek, de még a folyamatosan nyomás alatt tartott hazain is. Hiába kényszerítette bele a kormány a Volánbuszt és a BKV-t a magyar buszok megvásárlásába, hiába nyúlt alá az állam a működésképtelen cégnek, mindkét közlekedési vállalat kihátrált a buszok helyett csak egyre kínosabb sztorikat előállító megállapodásból. (Minderről májusban részletesen írt a Magyar Narancs.)

„Mindenki behunyta a szemét"

Nagy a kormányzati hátszele az Ikarus Egyedi Kft.-nek, amely tavaly nyáron a kötbérfizetést is megúszta, miután nem volt képes határidőre leszállítani 180 buszt a Volánnak. A meghosszabbított céldátum idén április elején járt le, ám csak 5 darab busz készült el, és egyelőre azok sem állhatnak forgalomba.

A még Tarlós István által is csak fantomgyárnak nevezett cég a 2017. augusztusi határidőre egyetlen nyamvadt buszt sem tudott előállítani, azonban hivatkozva arra, hogy a megváltozott jogszabályok miatt minden buszba kell tűzoltókészülék, 240 nap haladékot kapott. A módosítással persze drágábbak is lettek az egyébként amúgy sem olcsó buszok, így a két cégnek több mint 86 millió forintot kellett volna kifizetni a buszok darabjáért.

Végül az új határidőre is csak néhány darab készült el, de a BKV-t akkor érte az újabb meglepetés, amikor a cég bemutatta a legyártott buszok első példányait, azok ugyanis rövidebbek és gyatrább minőségűek lettek, mint a főváros útjain már bizonyított prototípus. A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) áprilisban így írt róluk: „sikerült olyan torzszülött kocsikat gyártani, amelyeknek bár van papírja, de a valóságban instabilak (…) Olyannyira, hogy azzal szinte használhatatlanná váltak a normál forgalomban.”

false

 

Fotó: MTI – Balogh Zoltán

 

A 3-as metró buszos pótlására készülő BKV azért volt kénytelen tavaly 30 darabot átvenni a Volánbusznak szánt flottából, mert a kormány – épp az akkor okosan kieszelt Nemzeti Buszgyártási Stratégiára hivatkozva – megakadályozta, hogy a budapesti cég megvegyen 140 darab olcsó, készre szerelt lengyel Solaris buszt, amelynek gyártója tisztán nyert a beszerzésre kiírt tenderen. Pedig a lengyel cég termékei már bizonyítottak egyebek mellett Németország és a skandináv országok nagyvárosaiban, sőt, a Skodával közösen gyártott trolijai Budapesten is.

A BKV számára az ügy egyetlen hozadéka, hogy nem 30 darab ócskavassal kell szenvednie a következő években, csak tízzel. A közlekedési vállalat menti a menthetőt, mint írják: „Megkezdjük továbbá az Ikarus Egyedi Kft.-hez csatlakozó szerződések felülvizsgálatát is, melynek eredményéhez képest fog Társaságunk a további szükséges lépések megtétele felől dönteni, hiszen a BKV nem kíván lemondani a szerződésekben biztosított jogairól, illetve azok érvényesítéséről.”

Ez azonban nem változtat azon, hogy bő fél évvel a metrórekonstrukció kezdete után a BKV-nak továbbra sincsenek metró-, villamos- vagy bármit pótló buszai, pedig – jó esetben – a 3-as metró felújítása rövidesen olyan szakaszba lép, amikor a teljes vonalat nemcsak este és hétvégén (tehát a kisebb forgalmú időszakokban), hanem csúcsidőben is le kell majd zárni, ehhez pedig több busz kell majd, mint amennyit a BKV a házi roncstemetőjéből ki tud guberálni.

A több mint két éve nagy lelkesedéssel bejelentett Nemzeti Buszgyártási Stratégia eddigi eredménye tehát 10 darab, rendeltetésszerű használatra csak korlátozottan alkalmas busz, több száz hiányzó jármű a BKV-nál, a Volánbusznál és más szolgáltatóknál, egy a főváros és a BKV számára előnyös tender lefújása és vélhetően egy sor per, amelyekkel a hoppon maradt közlekedési cégek futnak majd a pénzük (egyébként a mi pénzünk) után.

A kormány beavatkozott, Budapest rosszul járt. Csak a szokásos.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.